Sissy

Annyira hiányzól ... Még mindig hallom a lépteid, az ugatásod, érzem az illatod, bennem vagy, bennem élsz. Drága jó kiskutyám! Még sebhelyes a lelkem, nem akar gyógyúlni, pedig tudom, ha nem is érinthetlek meg, úgyis velem vagy, hűséges társam! Peckes ... és sorolhatnám a neveidet. Öznő vagyok, mert akarlak magam mellett, örökre magam mellett akartalak és ez nem fog megváltozni.

Nyugodjál békében drága Sissykém!

Valamikor ezt írtam és egy év után sem tudok mást mondani, írni. Csak azt, hogy nagyon HIÁNYZIK, kimondhatatlanul. Borzlamas a mai nap, a csütörtök ... mert az is egy csütörtöki nap volt. Hiába próbálok pozitívan hozzáállni ... nem megy, főleg MA nem. Sokszor visszatér álmomba, látom és hallom Őt. A lépteit. Látom ebédkor az asztal mellett kunyerálni és érzem az illatát, ha a helyére fekszem. A póráza ugyanott van, a játékait is szentül őrizzük. Ő maga egy csoda volt, egy tünemény, aki úgy tudott a szemedbe nézni a nagy barna szemeivel, hogy megszünt a világ és minden bajt elfeledtem. Mindig velem volt, együtt tanultunk, felvételiztünk a gimnáziumba, aztán éretségiztünk, aztán egyetemre mentünk és államvizsgáztunk....és sorolhatnám.

De nem is nyújtom tovább a szavakat, mert a könnyeim csak szaporodnak .... Egy dolog bíztos:

ÖRÖKRE A SZÍVEMBEN ŐRÍZLEK!

Sissy ... TE DRÁGA KISKUTYÁM!