"...Megfogyva bár, de törve nem..."

Az idős Úrral beszélgetvén Vörösmarty Mihály Szózat című verse jutott az eszembe. Az Úr egyedül él egy kis házikóban (remélhetőleg még most is) , rendezett udvarral és fél lábbal. Saját magát rendezte, ahogy tudta, ahogy a körülmények engedték.... Szívesen fogadott, pedig idegenek voltunk az Ő számára, beszélgettünk. Tiszteletre méltó.

ÉS mit is jelent számomra a fotózás? talán ez a fénykép is beszélni tudna, és talán a választ is megadja.